Szerencsére napjainkban már bármelyik 18. életévét betöltött magyar állampolgár szavazhat. Jobban mondva szavazhatna, ha elmenne, mert sajnálatos módon a részvételi arányok azt mutatják, hogy sokan nem élnek ezzel a jogukkal. Amikor az ismeretségi körünkben kérdezzük meg, hogy valaki miért nem ment el szavazni, általában az ahhoz hasonló válaszok érkeznek, hogy „úgy se az én szavazatomon fog múlni” vagy „minek menjek, úgy se változik semmi”. Sokaknak, különösen a fiatalabb generációnak talán elképzelhetetlen az, de nem is olyan régen még bizony nem szavazhattak hazánkban a nők. Nagy harcok, küzdelmek árán kapták meg ezt a ma már evidensnek számító lehetőséget.

1918-ban kaptak először szavazati jogot a nők, miután a néptörvény kimondta a választó jogukat. Az ezt megelőző években sem volt akárkinek joga akkoriban elmenni szavazni, nem csak nők voltak kizárva ebből a jogkörből. 1848-ban alkották meg azt a törvényt, ami kimondta, hogy csak azok a férfiak vehettek részt a szavazáson, akik a 20. életévüket betöltötték, és akik vagyoni és műveltségi tekintetben átmentek a „rostán”. Így tehát a nők mellett nem képviselhették magukat a szavazásokon még a rablók, a gyilkosok, a csempészek, és az egyéb bűnelkövetők. Mai szemmel és gondolkodással felháborítónak tekinthető az, hogy akkoriban egy kalap alá vették a nőket a bűnözőkkel ilyen tekintetben. 1874-ben még ennél is jobban megnyirbálták azok létszámát, akik a szavazásokon részt vehettek, holott azelőtt sem épp a nagy részvevő létszámról voltak híresek ezek az események.

Nagyjából a századforduló környékén kezdődött el az a mozgalom, amiben már a nőknek is nagyobb szerepet akartak kikövetelni az élet minden területére. 1895-ben volt először megengedett, hogy lányok is jelentkezhessenek például néhány egyetemre, és ekkortájt kezdett el egyre több nőegylet is alakulni. Sok harc és küzdelem következett az elkövetkező években tehát, mire célt értek a nők szavazati jogát illetően. 1919-ben volt először olyan szavazás Magyarországon, amikor már a nők, asszonyok is elmehettek szavazni. Rengeteg nő azonban nem ment el kezdetben még ezekre az eseményekre, talán azért, mert sokáig hihetetlen és szokatlan volt nekik ez az egész, hiába engedte már a törvény. 1945-ben jött csak el annak az ideje, amikor is bevezették az általános, titkos és egyenlő választójogot.

Manapság is még egyes kutatások azt mutatják, hogy több férfi megy el a szavazásokra, mint nő. Legyen szó nőkről, vagy férfiakról, igen is mindenki éljen a szavazás jogával, és ha lehetőségünk adódik, menjünk el, és szóljunk bele a minket is érintő politikai ügyekbe!