Amikor egy családban kisgyermek születik, véget ér a szülők addigi nyugodt és gondtalan élete. Onnantól kezdve, hogy hazaérkezünk a kórházból az újszülöttel, kezdetét veszi egy őrült kaland, melynek lesznek örömteli és persze nehéz részei is. A kialvatlanság, és a kezdeti bizonytalanság már sokaknak nehézséget okoz, pedig igaz a mondás, mely szerint ahogy nő majd a gyermek, annál több lesz vele a gond. Akik most nevelnek kisgyermeket, ezt a korszakot élik meg a legnehezebbnek, akiknél pedig most lép a kamaszkorba a csemetéjük, azok visszasírják az utólag könnyűnek vélt kisgyermekkort.

Mik a gyermekkor leggyakoribb nehézségei egy szülőnek? Minden korszaknak meg van a maga szépsége, és gondja is. Az első akadály, amit egy kezdő szülőnek meg kell ugrani, hogy rendesen tudja-e ellátni csecsemőjét. Eleget evett? Miért nem alszik? Miért sír olyan sokat? Miért csak egyszer ébredt az éjszaka a szokásos három helyett? Ismerős kérdések, ugye? Nem kell megijedni, ezek az aggodalmak mind a kezdeti bizonytalanságból adódnak, ám ha eltelik az a bizonyos első néhány hét, összeszokunk a babánkkal, megismerjük őt, és ösztönösen tudni fogjuk, mi a jó neki. Ahogy halad az idő, következik a rettegett dackorszak. Az állandó hiszti, és “nem” korszak próbára teheti még a legedzettebbek türelmét is. Gondoljunk azonban arra, hogy csemeténk nem szándékosan a mi bosszantásunkra dacol, most tanulja csak meg irányítani az érzelmeit. A sok szeretet, türelem, és beszélgetés segíthet átvészelni ezt az időszakot is.

Ezek után jön a szülőtől való elválás nehézsége kezdve az óvodával, majd az iskolával. El kell fogadnunk, hogy ha néha sírva is megy be az intézménybe, az élet velejárója, hogy kortársaival legyen, és más felnőttekkel is szorosabb kapcsolatot alakítson ki. Nehéz ez a szülőnek, nehéz a gyermeknek is, ám szép lassan minden a helyére kerül, és mindenki elfogadja, hogy így a legjobb mind a két félnek, hiszen az anyukáknak is vissza kell térnie a munkaerőpiacra. A tanulás okozta nehézségekkel is meggyűlik sok család gondja, ám arra kell törekedni, hogy a gyerekek megértsék, a tanulás az élet része, és nekik is vannak már most olyan kötelességeik, melyeknek eleget kell tenni. El is érkezünk szép lassan a kamaszkorhoz. Ez a lázadásról szóló időszak sem egyszerű egyik félnek sem, ám itt már a sok beszélgetés mellett csak reménykedhetünk abba, hogy az a jó pár év, amit a gyermekünk nevelésére szenteltünk, meghozza a gyümölcsét, és a lurkónk jó döntéseket fog hozni.

Ahogy pedig kirepülnek majd a családi fészekből, a gyermekkor minden nehézsége egy szép emlék marad, melyet ha szerencsések vagyunk, már nagyszülőként nézhetünk végig újra, miközben csak jótanácsokat kell osztogatnunk gyermekeinek, az unokákat pedig kényeztethetjük.